A 125 éve született író-géniuszt, Márai Sándort idézte meg Czetter Ibolya Szombathelyen

Amiként Puskás Ferenc meg Bartók Béla nevét is szerte a világon ismerik, úgy Márai Sándor ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a földkerekségen. Dr. Czetter Ibolya a 125 évvel ezelőtt született író-géniusz személyiség-rétegeiről, sugárzásáról, iránytű-létéről tartott széles spektrumú előadásában idézte Renato Mazzeri irodalomtörténészt, filozófust: „Ha Márait olvasok, belül sokkal erősebbnek érzem magam. Saját magamról másképpen gondolkodom. Megértem önmagamat. Jobban értem a rajtam kívüli világot és könnyebben tudok vele kapcsolatot létesíteni. Márait olvasva azt is megértem, hogyan működik a történelem.” Utalt a szombathelyi Márai Műhelyre, melyet a feledhetetlen, legendás Lőrinczy Huba (1940-2007) irodalomtörténésszel, főiskolai tanárral együtt hívtak életre. 

A vendéglátó dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató Márai Sándor gondolataival köszöntötte a népes számú érdeklődőt: „Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd… Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.” 

Márai Sándor 1900, április 11-én született Kassán. S ki ne tudná, hogy pontosan fél évtizeddel később, ugyanezen a napon született József Attila (1905-1937). Nincsenek véletlenek…? Tizenkilenc éves korától Németországban és Franciaországban élt. 1928-tól húsz évig Budapesten (Mikó utca, Zárda utca…) A harmincas években ő volt a legünnepeltebb szerző idehaza. 1944. március 19-én, amikor a németek megszállták az országot, „letette a tollát”. Naplót kezdett el írni (hozzávetőleg nyolcezer(!) oldal, tizennyolc kötet). Leányfalun lebombázták a lakhelyét. Később kártékonynak minősítették, bezúzták a könyveit. Kiáll a szabad, demokratikus politikai rendszerek mellett. „Inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem!”, vallotta Karinthy Frigyes szavaival. 1948-ban emigrál. „A nagyvilágon kívül nincsen számodra hely.”

Bolyongásainak állomásai: Svájc (hét hétig), majd Olaszország, USA (Nápoly 1948-1952, New York 1952-1967, Salerno 1967-1980, San Diego 1980-1989.) Szinte minden műfajban alkotott, „szellempalotát” épített. Negyven nyelvre fordították le a műveit.

„…tiltakozni és lázadni kell, mihelyt valaki és valakik az élet eleven természetes rendjéből rendszert akarnak csinálni. Minden, ami rendszer – vallásos, politikai, gazdasági, szellemi rendszer – halálos veszedelem, merénylet az élet eleven rendje ellen. Azt hiszem, ezt akartam elmondani, amikor írtam.” (Ítélet Canudosban)

Élete utolsó időszakában ekként summáz: „Három valóságos nagyhatalommal találkoztam az életben: az oroszokkal, az amerikaiakkal és az öregséggel”. „Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem…”

1989. február 21-én önkezűleg vet véget életének San Diegoban. Hamvait, kívánságára, a Csendes-óceánba szórták. „Ez a legjobb, amit a tenger adhat. Ez a magzatvíz.” 

Szenkovits Péter 
Fotó: Pataki Gergő