Egy életmű a Gonda-korszakból: megnyílt Vértesi Péter szombathelyi festőművész emlékkiállítása

Vágyódás az igazság felé

Vértesi Péter festőművész halálának 15. évfordulója alkalmából nyílt kamarakiállítás szerdán a Berzsenyi könyvtárban. A bárdudvarnoki születésű, Szombathelyen élő és alkotó művésznek pályája elején az Európai Iskola határozta meg festészetét, majd az absztrakt expresszionizmus jegyében alkotott. Idővel szerkezetes csendéleteit a szimbólumok ábrázolása váltotta fel. Végül a gyermekkor, a hajdani emlékek fogalmazódtak meg vásznain.

A festményeiből, grafikáiból és rézkarcaiból válogató tárlat megnyitóján elsőként Flier Edit zongoraművész és Császár János hegedűművész muzsikált, majd dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntötte az érdeklődőket. Vértesi Péter megkerülhetetlen alkotó: nem lehet a vasi képzőművészetről úgy beszélni, hogy ne hangozzék el a neve – hangsúlyozta, felidézve, hogy 1983-ban már rendeztek kiállítást a könyvtárban képeiből, sőt, két alkotás (a Jelek között és a Kiszakadás) az akkori és a mostani tárlatban is helyet kapott.

Az igazgató ezután Pete Györgynek, az Életünk folyóirat néhai főszerkesztőjének az egykori kiállítás katalógusához írt, Szentkuthy Miklóst citáló sorait idézte: 

A szépség az igazság visszfénye: tehát nem maga az igazság, csak feléje emelkedő vágyódásunk. 

Ezt a vágyódást áramoltatja belénk Vértesi a képei által, hangsúlyozta egykor Pete, s kiemelte a művész képein gyakorta megjelenő ablakszimbólumot, mely azt sugallja, felfogható világunk határain túl is van valami.

A világ belső igazságának nyomában

Vértesi Péter gondolataival köszöntötte a jelenlevőket Horváth Soma, Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere, majd felidézte, hogy a festő aktív és sokoldalú szereplője volt városunk szellemi életének is: 1971 és 1975 között az Életünk című irodalmi és művészeti folyóirat képzőművészeti rovatszerkesztőjeként dolgozott, összekapcsolva az írott kultúrát a vizualitás világával. Szerkesztői munkásságát az a fajta nyitottság és párbeszéd jellemezte, amely később művészetében is visszaköszönt.

„A múlt nem poros emlék, hanem a jelen díszlete – és a jövő vázlata.”

1985-től a Szombathelyi Képtár muzeológusaként tevékenykedett, egy olyan intézmény keretében, ahol már nemcsak alkotóként, hanem a képzőművészeti értékek őrzőjeként és közvetítőjeként is formálta városunk kulturális arculatát – hangsúlyozta.

– Vértesi festményei – legyen szó városi tájakról, falusi emlékekről vagy elvontabb kompozíciókról – nem egyszerű ábrázolások. Minden egyes alkotása egy belső utazás lenyomata. Azok a képek, amelyeket ma itt láthatunk, érzéseket és gondolatokat sűrítenek egybe – s nem a világ külső képét, hanem annak belső igazságát kutatják. Ahogyan ő maga fogalmazott:

„A festészet számomra nem a valóság másolása, hanem az igazság keresése. 
Nem azt festem, amit látok, hanem amit érzek róla.”

Ez az érzékeny, mélyen reflektív látásmód az, ami képeit időtállóvá teszik. Művei ma is élnek, rezonálnak, és új jelentéseket szülnek – minden újabb néző tekintete által - mondta el Horváth Soma, majd hozzátette, hogy a Berzsenyi Dániel Könyvtár méltó tér e találkozáshoz, hiszen nemcsak a könyvek és a tudás őrzőhelye, hanem a város szellemi életének egyik kiemelkedő központja és az Életünk folyóirat kiadója is egyben.

– Egy olyan hely, ahol a művészet nem díszlet, hanem élmény – és párbeszéd. Az alpolgármester végül megköszönte mindazok munkáját, akik e kiállítás létrejöttében részt vettek – a családtagoknak, a művésztársaknak, a barátoknak, valamint a Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársainak.

Egy életmű a Gonda-korszakból

A kiállítást Tóth Csaba festőművész nyitotta meg: elsőként felhívta a figyelmet Vértesi képeinek zeneiségére. A művész az absztrakció olyan formájával élt, mely legközelebb a zenében érhető tetten, mondta el, s ezt a festményeken a színek együttállása koronázza meg. Művei olyan hatást érnek el, hogy képesek ideidézni alkotójukat – erre csak a jó mű képes, amely így – alkotójával együtt – az örökkévalóság részesévé válik.

Tóth Csaba ezután felidézte Vértesi munkásságát, mely annak a Gonda György fémjelezte, kiemelkedő kultúrát teremtő "Gonda-korszaknak" volt része, ami valójában egy műalkotás – a benne született életművek, így Vértesié is, örök érvényűek. Benke Éva a megnyitó zárásaként Baranyi Ferenc Bukott angyal című versét mondta el.

A tárlat július 4-ig tekinthető meg a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Tp

Fotók: Nagy Jácint