Művészeti 50 – könyvvel, filmvetítéssel és koncerttel ünnepelte kerek jubileumát Szombathely különleges intézménye a sportházban

Ahogy arról lapunk is beszámolt, kiállításmegnyitóval és nosztalgiakoncerttel vette kezdetét pénteken délután a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és Technikum háromnapos jubileumi rendezvénysorozata. Az ünneplés aztán szombaton is folytatódott, 13 órakor egy rövid megemlékezést tartottak a Jáki úti temetőben az iskolaalapító, Kőfalvi István igazgató sírjánál a fia és a leánya, valamint az iskola korábbi vezetői, tanárai, diákjai jelenlétében, majd 14 órakor az igazgatói irodában leleplezték Kőfalvi István portréfestményét, melyet Szántó István festőművész, az iskola tanára alkotott.

18 órakor pedig a hétvége főeseménye következett a sportházban. Az ünnepségre temérdek egykori és jelenlegi kolléga, diák, illetve szülő érkezett. A műsorvezető Németh Gabriella tanárnő volt, aki először is köszöntötte a résztvevőket, majd a Himnusz közös eléneklése után felkérte Rápli Róbert igazgatót, hogy mondjon köszöntőt. Mint mondta, azért is megható számára ez a pillanat, mert maga is viszonylag régóta részese az iskola történetének, hiszen itt tanult, 2015-ben pedig itt érettségizett fia is. De nemcsak neki, hanem kollégáinak is hasonló családi történetei vannak, hiszen a jubileumi tanévben a 75 fős tantestület több mint a fele az iskolában végzett.

„Alighanem ennek is köszönhető, hogy iskolánk alapvető elmélete, szellemisége, nyitottsága és árnyalata, attitűdje mit sem változott az évtizedek során. Hiszem, hogy a mi intézményünk alappillérei a generációkon átívelő erős emberi és szakmai kötelékek. Azt gondolom, ez az egyik legnagyobb érték, ami ma is vonzóvá teszi az iskolát” – tette hozzá. Arról is beszélt, az 50 éves évforduló alkalmat ad a megemlékezésre is, hiszen sajnos nem lehet itt mindenki, veszteségek is érték a közösséget. Ebben a tanévben távozott a képző és iparművészeti tagozat első vezetője, Sütő Éva képzőművész és a szeretett német tanár, Kollarits Katalint is.

Elárulta: márciusban intézményi tanfelügyelet zajlott az iskolában, ez önmagában nem is lenne nagy dolog, viszont úgy gondolja, érdemes megosztani a nagyközönséggel is a szakértői bizottság tapasztalatát. A szülőkkel folytatott interjúkat követően ugyanis azt mondták: sosem jártak még olyan iskolában, amellyel a szülők ennyire egyöntetűen elégedettek lettek volna. Úgy gondolják a szülők, hogy gyermekeik a lehető legjobb helyen vannak és nincs kétségük afelől sem, hogy az intézmény segítségével elérik céljaikat. Mindezért köszönetet mondott, hiszen a szülők támogatása nélkül mindez nem is lenne lehetséges. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az 50 év során működtették az intézményt, így a szombathelyi önkormányzatnak és a tankerületi központnak is, illetve mindenkinek, aki bármilyen módon támogatta és támogatja az iskolát, például a városnak, az AGORA Művelődési és Sportháznak, a Savaria Szimfonikus Zenekarnak, a Szülőföld Kiadónak és a helyi sajtónak is.

Az igazgató köszöntője után Szabó Liza tanuló fuvolán és Kiss Márton Balázs zongorán adta elő J. Chr. Bach: D-dúr fuvolaverseny 1. tételét, majd Fodor István tankerületi igazgató mondott beszédet, kiemelve az eredményekben igen gazdag fél évszázadot. Mint mondta, a Szombathelyi Tankerületi Központ vezetőjeként felemelő érzés látni, hogy a rájuk bízott elmúlt 12 évben egy olyan intézményt vezethettek, amelyet országos szinten is a legjobbak között szerepel és egész generációk sorát képezte.

„A művészeti képzés a hagyományos oktatáshoz képest egy egészen különleges világ, ahol a leginkább megvalósul a mester-tanítvány kapcsolat, a személyes bevonódásnak ez egy igen magas foka. Éppen ezért bátran kijelenthetjük, hogy talán a művészeti képzés a tehetséggondozás legmagasabb foka. Amellett, hogy a diákok teljesítik a középiskolai követelmények minden feltételét, a képző- és zeneművészeti területeken egyéni és kiscsoportos formában tanulnak, az iskolában alkotnak, gyakorolnak, szinte egész napjukat az intézmény falai között töltik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az önkifejezésnek e sokszor irigylésre méltó szabadságához rengeteg munkára, gyakorlásra és leginkább önfegyelemre, alázatra van szükség” – emelte ki, hozzátéve, ezt minden tanár tudja, hiszen többségük maga is itt tanult, így ki lehet jelenteni: a diákok mindig a legjobbaktól tanulnak.

„Nem hiszem, hogy túl sok ilyen iskola van ma Magyarországon. Ez a folytonosság, a hagyományok tisztelete, az intézmény iránti elkötelezettség rendkívül sokat jelent a mai világban. Az elnyert hazai és külföldi díjak, elismerések sokasága, valamint a rendszeres kiállítások, koncertek az országos és nemzetközi versenyeken elért eredmények mind-mind az iskola oktatásának igen magas színvonaláról tanúskodnak” – tette hozzá.

Felidézte: maga is a művészeti családjához tartozik, hiszen 12 évesen, 1977-ben bekerült a „konzi” akkori kórusába, amit a kiváló karnagy, a zenetanszak alapítója, Deáky István vezetett. Itt tanulta meg a zene szeretetét, az együttműködés, az együtt éneklés, az együtt gondolkodás fontosságát és rengeteg ismerősre, barátra tett szert. Mindez olyan hatással volt rá, hogy a mai napig kórusban énekel, minden kedden a Művészeti Szakgimnáziumban próbálnak.

„A ma este egy tanúságtétel arról, hogy a művészeti oktatás valóban nagyon mélyen gyökerezik Szombathelyen, meghatározó a város történetében, hiszen kiváló zenekarunk, kiváló zeneiskolánk és kiváló művészeti szakközépiskolánk van. Ez a fajta megújulás pedig valójában abból fakad, hogy a generációk átadják egymásnak azt az igényességet, azt a szellemet, amit az iskola képviselt. Biztos vagyok benne, hogy a szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és Technikum továbbra is meghatározó szerepet fog játszani Szombathely és a régió, valamint Magyarország zenei és művészeti életében egyaránt. Célunk fenntartóként továbbra is biztosítsani minden feltételt, ami ehhez a magas színvonalhoz szükséges. Én hiszek abban, hogy ennek az iskolának még csodálatos jövője lesz, kívánom, hogy további eredményekben gazdag újabb 50 év álljon előtte” – zárta.

Ezt követően Bill Molenhof – Waltz Kingjét adta elő Mátis Benedek vibrafonon, majd dr. Nemény András polgármester beszéde következett, aki azzal kezdte: úgy látja és úgy érzi, ez az ünnepség tulajdonképpen olyan, mint maga az iskola. Van mélysége, van szépsége, egyszerre kreatív és inspiráló is, tökéletesen mutatja, hogy milyen nagy szükség van erre az iskolára, erre a világlátásra, világérzékelésre. Elárulta: olyan típusú ember, aki időnként szereti távolabbi nézőpontból nézni a saját életét, és ilyenkor feltesz olyan nehéz kérdéseket, amiket nem könnyű megválaszolni, például, hogy hogy mi célból vagyunk a világon, vagy mi értelme is van egyáltalán az életünknek. Majd nevetve hozzátette: amikor ezt teszi, általában a családtagjai nagyon gyorsan „elpárolognak” a közeléből, talán felesége az egyetlen, aki ilyenkor ott szokott maradni, de most úgy gondolja, jó helyen van, hogy ilyen dolgokon elmélkedjen, már csak azért is, mert elég nehezen tudnának kijutni az emberek a nézőtérről, „Így jártak” – mondta, majd felnevetett az egész sportház.

„Azt gondolom, valamennyien többek vagyunk, mint a mindennapi életünk. De hol van ez a több, hol találjuk? Két irányba tudunk elindulni. A saját életünkön túl, az univerzum, vagy éppen a teremtő világában kell keresnünk ezt, vagy akinek úgy tetszik, a matéria csodájában. A másik út, ha befelé fordulunk, a lelkünk mélyében keressük a titkot. Úgy hiszem, ez a kettő valójában egy természetű, ugyanaz a rezgése. De abban is biztos vagyok, hogy a mindennapi életünk taposása közben sohasem fogjuk ezt igazából megtalálni és megélni, mert kell hozzá egy kulcs, ami kinyitja a titkok tárát. Ez a számomra a művészet. A Művészeti Gimnázium pedig az a hely, ahol ez mindig jelen van” – mondta.

Kiemelte: a művészet nem egy projekt, hanem odaadás, ez ennek az iskolának is a lényege, hiszen a tanárok évtizedeken keresztül saját magukból, a belső énjükből, az általuk felfedezett univerzumból adnak mindent, ami csak adható. „Megmutatják, hogyan kell a matériát, a hangot vagy éppen a képi anyagot újraformálni, hogyan kell akár a káoszból harmóniát teremteni, hogyan kell hidat képezni az univerzum rezgése és az a bizonyos belső hang között. És hogy szükség van-e erre a mai világban? Igen” – válaszolta meg a kérdést.

„Szombathely egy nagyon szerencsés város, hogy van ez a hely és ott vannak olyan emberek, akik arra tették fel az életüket, hogy segítenek abban, hogy tudjuk, érezzük, hogy a hétköznapi életünkön túl van egy másik világ, az igazi világ, ahol szabad a gondolat, szabad az érzés, szabad az alkotás, szabad az ember” – jelentette ki. Majd a nemrég 90. életévét betöltött Csányi Vilmos etológus professzort idézte, aki szerint az életnek nincs értelme, csak gyönyörűsége. „Én ezt úgy folytatnám: a gyönyörűség maga az élet értelme” – mondta, majd díszoklevéllel köszönte meg az iskola egykori és jelenlegi kollégáinak és tanulóinak az elmúlt 50 évet, hogy folyamatosan értelmet adtak az igazi életünknek, és hogy sokkal jobb hellyé tették Szombathelyt.

A polgármesteri beszéd után debütált egy rövidfilm az iskola elmúlt 50 évéről, mely egyben könyvbemutató is volt, hiszen megjelent egy jubileumi könyv a Szülőföld Kiadó gondozásában, melyet az iskola korábbi igazgatója, Vízkeleti Julianna és Rápli Róbert, az iskola jelenlegi igazgatója közösen írt, borítóját pedig, ahogy a jubileumi év összes iskolai kiadványát Budavári Dorka 13. évfolyamos grafika szakos diák tervezte. Majd egy korábbi diák, Szemes Dániel 2016-os, „Az én iskolám” című filmetűdjét is levetítették.

Rövid szünet után pedig az est hátralévő részében felolvasták Vashegyi György és Kőnig Frigyes az iskola jubileumára küldött méltató gondolatait, illetve felléptek jelenlegi és korábbi diákok, tanárok: J. C. Schickhardt: e-moll concerto 1. tétel (Allegro) – Maturicz Mira, Vasas Rebeka, Borsos Veronika és Fliegler Janka furulya, Kiss Julianna cselló, Prehoffer Gábor csembaló; Poulenc: Szonáta 3. tétel – Tóth Eszter Edit klarinét, zongorán kísérte Mészárosné Lengyel Szabina; Szabó T. Anna: Újévi Áriák – Bedőcs Fruzsina; Fernando Obradors Del cabello mas sutil és Aquel sombrero de monte – Kerti Júlia ének, zongorán kísérte Mészárosné Lengyel Szabina; Vivaldi: g-moll kettősverseny 1. tétel – Pais-Horváth Péter és Kiss Julianna gordonka, valamint az iskola növendékeiből és tanáraiból álló kamarazenekar; Gabriel Fauré: Madrigal – az iskola kamarakórusa, vezényelt Tóth Renáta Zsanett; Haydn: Te Deum (Mária Terézia császárnő tiszteletére) – az iskola mai és korábbi diákjai, tanárai, koncertmester Kalló Zsolt DLA, karmester Pad Zoltán.

Végül állófogadással zárult az este a sportház galériáján, ahol Rápli Róbert igazgató mondott pohárköszöntőt. A hétvége utolsó rendezvénye egy koncert lesz vasárnap 16 órakor a Bartók Teremben, melyen az iskola korábbi versenygyőztes, díjazott növendékei zenélnek majd. A műsor házigazdája Molnár Dániel, a zeneművészeti tagozat igazgatóhelyettese.

Czömpöl Bianka

Fotó: Nagy Jácint